Prológus

Ezek a hétköznapok értelmetlenek....

Az én hétköznapjaim értelmetlenek....

Semmi legalább egy kissé érdekes dolog...

Egy ilyen világ – Ez az igazi boldogság?

***** Suliban *****

Barátnő 1 :

- Hé Kordelia!

Kordelia:

- Mi az?

Barátnő 1:

- Ne haragudj,de otthon felejtettem a füzeteket amelyeket tegnap kértem el tőled.

Kordelia:

- A világ történelmet és a matematikát? de hisz holnap után dolgozatot írunk belőlük...

Barátnő 1:

- Bocsi,bocsi. Ígérem,holnap visszahozom őket. Hisz ez nem túl nagy gond ha egy nappal a dolgozat előtt hozom vissza a füzeteket nem igaz?

Kordelia:

- Igen, semmi gond....megértem. De holnap mindenképpen hozd el őket jó?

/ Valójában...még ma szerettem volna vissza kapni őket...de mi értelme követelni?/

Barátnő 1:

- Mindenképp!

Barátnő 2:

- Hé-hé! Mit szólnátok ahhoz,ha vidámparkba mennénk a  dolgozatok megirása után?

Barátnő 1:

- De klassz ötlet! de mi lenne ha holnap mennénk?

Barátnő 2:

- Akkor miért ne mehetnénk el ma az órák után? Maradhatnátok nálam éjszakára is!

Barátnő 1:

- Igy is megfelel. Jut eszembe...neked nem rég sikerült szerezned egy pasit nem igaz? sok mindent el kell még mesélned nekünk.

Barátnő 2:

- Hé! Ugye te is jössz?

Kordelia:

- ........ hmph.... persze...jó móka lesz!

***** Pár órával később otthon. *****

Kordelia:

/ Nem akarok menni abba az ostoba vidámparkba...egyáltalán miért mentem bele ebbe? és más választásom sem volt.... de még pénzt sem tudok előkeríteni erre az egészre...De teljesen lemondani a társalgásról más emberekkel szintén nem lehet...Istenem...reménytelen vagyok.../

Anya belépett az ajtón.

Anya:

- Ilyen nyugodtan nézel tévét? pedig neked két nap múlva dolgozataid vannak...Ugye jól felkészültél rájuk?

Kordelia:

- Felkészültem....mondtam már,hogy minden rendben lesz.

Anya:

- Az utóbbi időben a jegyeid nagyon legyengültek...

A dolgozatok pedig az orrodon vannak...

nem lenne jobb kiválóan felkészülni rájuk?

Kordelia:

- Épp ezért is mondom,hogy minden a legnagyobb renden van. Elég legyen már ebből...

Anya kinyitotta az ajtót és elhagyta a szobát.

Kordelia:

- Ajj....olyan idegesítő....megyek inkább alszom egyet.......agyamra ment...

/ Ajjj....most lefekszem aludni, holnap felébredek és újra suliba megyek...ha ha...

napról napra egy és ugyan az...Nem mintha ez túl nagy gond lenne de jóból is kevés van benne. És az életem maradandó részét ilyen unalmasan kellesz leélnem..

Az én áll barátaim amelyek csak kihasználnak engem, az idegesítő dolgozatok... zajos szülők...semmi más csak problémák problémák hátán...

Én inkább egy érdekesebb világban szerettem volna élni...

Épp ezért is...az én létezésem ebben a világban nem jelent túl sokat..

Ha változtatni is szeretnék valamin...ez nem olyan könnyü amilyennek látszik...de ha mégis könnyü lenne...akkor is kevés jó lenne benne...

Ajjj.....kételkedem...hogy bármi is megfog változni...valaha is.../

??? ( férfi hang):

- Hé te!

Kordelia:

- ?

??? ( férfi hang):

- Hozzád beszélek. igen-igen. Hozzád. Hallasz engem nem igaz?

Kordelia:

/ Hmmm? kié ez a hang? /

??? ( férfi hang):

- Miért nem jönnél inkább ide? Ha már ennyire gyűlölöd a saját világodat...

De nem tudom garantálni azt,hogy vissza tudsz térni a saját világodba ha eljössz ide...

Ahelyett,hogy az unalmas napjaidat éldegélned ott,nem lenne jobb átjönnöd ide?

Kordelia:

/Honnan tudja,hogy mire gondolok?/

??? ( férfi hang):

- Ha eljössz ide....az életed sokkal érdekesebbé fog válni....

Kordelia:

- Várjál csak egy percet! Te......

Senki??

/Mi a fene történik itt? honnan jön ez a hang?

Biztosan....Ez csak egy álom...és én most is az ágyamban fekszem...és a szemeim is be vannak hunyva...ha?../

???: ( másik férfi)

- Ez egyszerűen borzalmas! Nincs időm!

Kordelia:

/ Ááááá! Az egész teste fekete...és mi ez? farok és fül?......egy nyulra emlékeztet.../

???:

- Francba...már idő van.... elkésem ha nem sietek!
Kordelia:

- Elfutott...

/Nem....ez tuti egy álom...ennyi minden furcsaság történik...

Először valami ismeretlen hang a semmiből...az álomból...talán...De ha ez mégis valóság...akkor ő az utat mutató nyúl?

Egy olyan hely vár ahol a mindennapjaim az unalmasakból érdekesekké válnak? hahaha.../

- ....

/ Ha ez egy álom, nem lesz semmi rossz abban, ha belekeveredek egy kisebb kalandba nem igaz?

Hisz ami után felébredek úgy is visszatérek a szürke valóságba...

Már az agyamra mentek az egyforma hétköznapok../

- He?

/ egy nyúl lyuk a lábak alatt? /

Én a nyúl után rohantam és a lábaim alatt egy hatalmas lyuk jelent meg. Én nem próbálkoztam felébredni vagy bármi ilyesmi. Én csak hagytam magamat zuhanni a mélységbe. Az odú annyira mély volt,hogy még mindig nem láttam az alját. Lehet....hogy átléptem a földön keresztül? Ez volt az én legelső gondolatom.

Kordelia:

- Jajj!

Egyszer csak végül még is sikerült földet érnem.

Kordelia:

- Micsoda leszállás...Értem én hogy ez egyálom...ezért a való világgal ellentétben nem fáj amikor én elesek....ez jó hír!

De egyébként is...hol vagyok?

/ Jé! az a fickó amely egy nyúlra hasonlít!/

???:

- Te....

Kordelia:

- He?

/ Miiiii?! ez...szagol engem?/

???:

- Ahogyan gondoltam....te...Ali..i..

Kordelia:

/Hmmm? egy ébresztő óra?/

???:

- Pont most...

Az óra nem hagyta abba a csengést...a fiú amely egy nyúlra hasonlított ideg összeroppanást kapott és kiabálni kezdett.

???:

- Fogd be!

Hagyd abba az ordibálást! Azt mondtam hagyd abba az ordibálást!

Ááááááá idegesiiit!

Kordelia:

- Emm....ez a hang...

???:

- Fogd be! és te is ostoba ébresztő óra!

Fogd be..

fogd be..

FOGD BEEEE!!!

Kordelia:

/ Hát ezt nem hiszem el...megint lelépett..

Jobb lesz ha utána megyek...hisz úgy sem ismerek itt semmit és senkit..../

Egy jó időn át én követtem a „ nyulat” de elvesztettem őt szem alól.

???:

- Jóóóóó napot kívánok kisasszony! Történt valami?

Kordelia:

- Te meg ki vagy?

???:

- Micsoda goromba maga kisasszony...hisz attól még hogy az álma egyik része vagyok...

Kordelia:

/ Nagyszerű ....Egy újabb különc.../

???:

- Micsoda hideg tekintet! naaagyon tetszik!

Én a Chesire macska vagyok..örvendek?

Kordelia:

/Először egy nyúl...most pedig egy macska....azt hiszen ez nem egészen az én álmom...le kell lépnem amig nem késő!!/

Chesire:

- Az a hely ahová készülsz nem a legjobb választás..ott mindenki megőrül...természetesen én is ott hibbantam meg...és te is meg fogsz...

Kordelia:

- Én is?

Chesire:

- Természetesen. Nézz csak oda...egyből feltűnik,hogy azok ketten őrültek...

Azt ott a furcsa kalapban bal oldalt a bolond kalapos...

Jobb oldalt pedig a Fehér nyúl

Kordelia:

- Már megint nyúl? de most legalább nem fekete hanem fehér...

Egy nagyot sóhajtva közeledni kezdtem a másik kettő felé. Lassan már olyan közel kerültem hozzájuk,hogy halhattam azt is,hogy miről beszélgetnek...

Fehér nyúl:

- Mondtam már,hogy nem! ne könyörögj!

Kalapos:

- Ugyan olyan hidegvérű vagy..fehér nyuszika...

Fehér nyúl:

- Mondtam már,hogy hallgass... he?

Kordelia:

/Hoppá...észrevettek/

Fehér nyúl:

- Pont jókor...megérkezett a csere...

Kordelia:

/Ennek meg mi baja? csak bámul és bámul.../

- Mi a...

Fehér nyúl:

- Mi?

Kordelia:

- Am...semmi...csak...elég furán nézel rám...kérdezni szerettél volna valamit?

Fehér nyúl:

- Mikor érkeztem volna rád nézni? Túl félénk vagy... 

Nem azért néztem rád mert jó illatod van...egyáltalán nem is gondoltam arra,hogy megyegyelek..

Kordelia:

/ Megenni? Engem?/

Fehér nyúl:

- Nem is gondoltam arra,hogy te finom vagy...

Kordelia:

/Ennek meg mi baja? miért ordibál rám?/

Fehér nyúl:

- Menj az útból te idióta!

Kordelia:

/Azt mondta,hogy álljak el az útjából...de ő teljesen másfelé ment...ez tényleg lökött.../

Amint a „fehér nyúl” elszaladt valamerre a kalaposra szegeztem tekintetemet. Ő még bolondabbnak nézett ki mint a másik...még véletlenül sem akartam szóba állni vele ezért gyors léptekben elrohantam onnan. Futásom közben egy rózsakertre botlottam...A rózsák amelyek ott nőttek rikító vörösek voltak.Eddig még nem volt szerencsém ilyen gyönyörű virágokat látni. Annyira elbámészkodtam,hogy észre sem vettem,hogy nekimentem valakinek. Amikor megemeltem fejemet egy mérges tekintetet pillantottam meg.

Kordelia:

- B...bocsánat...

??:

- Betörtél a kertembe...és még nekem is jöttél...soha sem láttam ennyire bárdolatlan személyt!

Kordelia:

- T...tényleg nagyon sajnálom...ön...ebben a kastélyban lakik?

???:

- Te nem ismersz engem? ISTENEM!!! Én ennek az országnak a királya vagyok!

Órség! Most azonnal vágjátok le a fejét!

Kordelia:

- Miiiii?!

/Menekülnöm kell!/

A lábaim remegtek..de ennek ellenére gyorsan nekiindultam a futásnak...szerencsére sikerült elmenekülnöm....

Kordelia:

/Ez a hely....azt hittem,hogy itt érdekes és vicces lesz...de e helyett le akarják vágni a fejemet...Áááááááá! haza akarok menni!Inkább a szürke valóság mint ez a bolondok háza!/

???:

- Tényleg így gondolod?

Kordelia:

- !!!

???:

- Tényleg visszaakarsz térni az unalmas világodba?

Kordelia:

/Ugyan az a hang mint a múltkor.../

???:

- Hisz nem erre vágytál? Ez az a hely ahol te soha sem fogsz unatkozni...

És nézd csak meg a bizonyítékot...a tested....már ehhez a világhoz tartozik....

Folytatás következik...